a lot of people seem to have trouble accepting that cynical embittered teenagers are literally right about the education system. in fact when people express that something is making them suffer suicidally it generally means there is something wrong. big news for people who desperately fucking hate kids
miért csinálom azt, hogy beleállok mindenbe, amivel nem értek egyet? Bejön a tag, hogy csak az ajtólapot szeretné újra rendelni, mert az albérlők összeverekedtek és tönkrement. Eddig oké, de amikor folytatja, hogy az volt a baj, hogy szerinte melegek voltak és valakin vesztek össze, akkor elpattant az agyam. Mondom: mennyiben releváns egy verekedésben, hogy akik összetörték az ajtót, azok melegek voltak? két hetero nem tud összeverekedni úgy, hogy összetörjön a berendezés? És ekkor a faszi full ledöbbent, hogy de hát ő nem mondott semmi rosszat, én meg hogy maradjunk a törött ajtólapnál, a többi körítés meg sztori engem nem érdekel… És nincs érintettségem közvetlenül, mégis azt érzem, hogy az ilyen megjegyzések olyan szinten basznak fel, hogy nem hallgathatok, mert ha hallgatok, az olyan, mintha egyetértenék, és megint valaki olyan gondolhatja, hogy igaza van, aki tahó módon, de elmondta a véleményét én meg kussoltam. Nem kussolok. Heti szinten találkozom a homofóbia megnyilvánulásaival, pl akkor, amikor bejön egy halál divatosan, szépen felöltözött pasi rózsaszín ingben és a 160 cm-es dagadék, mocskos körmű, izzadt, igénytelen, de kurvára önelégült faszfej ismerős elkezdi, hogy ez hogy néz ki, milyen buzis, és hogy neki nem baj, amíg őt békén hagyja. Nyilván én meg ekkorra annyira felkúrom magam, hogy csípőből visszaszólok, hogy bazmeg ma reggel néztél te már tükörbe? Hát nemhogy egy lapon, de egy könyvbe se…! - és tudom, hogy nem kifizetődő ez a viselkedés, de nem tudok némán hallgatni akkor, amikor úgy érzem igaztalanul van bántva az, aki más, és csak azért, mert ő más.
